A Salticidae (ugrópókok) családján belül a Pellenes nembe tartozik.
Termofil faj, egész Európában endemikus.
A fajt eredetileg az Attus nemzetséghez rendelték, mai nevét 1876-ban kapta.
Leginkább homokos talajú, száraz gyepes területen találkozhatunk vele.

A nőstény testhossza kb 4,5-5mm.
Alapszíne fekete, kontrasztos fehér vonalas rajzolással.
Az előtesten két fehér pont található a harmadik sor szeme mögött.
A nagy, néha vörös keretes elülső szemek alatt fehér, vízszintes keresztsáv fut, amelyet oldalirányban egy finom fekete hosszanti vonal keresztezhet.
Az utótest elülső szélén széles, vízszintes csík található.
A fehér, középső hosszanti vonal megközelítőleg a külső szegélyhez vezet, de általában nem érinti azt.
A két további vízszintes csík, kissé a középpont felé ferde, a hosszanti csík bal és jobb oldalán helyezkedik el.
A lábak sötétek, de a szőrzet világos rajta.

A hím testhossza kb 3-4mm.
A kisebb termetű hím hasonlóan rajzolódik ki.
Az elülső szem alatti fehér keresztirányú sáv általában vékonyabb.
A tapogatólábak és első járólábak csak enyhén szőrözöttek, alapjuk vöröses-barna színű, a többi járóláb fekete.
Az első lábak erősebbek és hosszabbak.

Üres csigahéjba vagy felfüggesztett levelekbe vonul vissza, ahol lakóhálót épít magának.
Ennek tömege akár ötször annyi, vagy annál több is lehet mint maga a pók.
Többek között a hangyák támadásaitól kitűnően védik így magukat, ebben is telelnek.

Nyár elején szövedéke segítségével rögzíti az üres csigahéjakat vagy feltekert, száraz leveleket közvetlenül a föld fölött az elhalt ágakhoz vagy növényekhez, majd belehelyezi petéit.