avagy rakjunk rendet a szenzációhajhász okoskodások között!

1.) A behurcolt trópusi, ausztrál, stb pókok meghonosodnak és szaporodnak

Lehetetlenség több okból is!
A viszonylag minimális klímakülönbségben elpusztulnak. Nem véletlen, hogy az egzotikus állatokat (pókokat) megfelelő hőmérsékletű terráriumban, megfelelő páratartalomban kell tartani, sokszor egzotikus táplálékállatokat beszerezve nekik.
Akár véletlenül, akár készakarva lesz behozva, elengedve egy trópusi vagy ausztrál pók, az még ha az utazást túl is éli, rövidesen elpusztul nálunk.
Szaporodni egyébként csak fajtárssal tudnak és arra is igen kicsi az esély, hogy pont egy hímet és egy nőstényt egyszerre eresszenek szabadon ugyanott.
A nem megfelelő körülmények végett amúgy sem valószínű, hogy a nőstény nem inkább megenné a hímet, de ha párosodnának is, nem lennének képesek a kicsik sem túlélni hazánkban.

2.) Éjjelente direkt odajárnak az ágyba összecsipkedni

Először is az összes (!) póknál jelentősen nagyobb a legkisebb csecsemő is és egyetlen pókfajnak sem tartozik a táplálékai közé az ember!
Így igyekeznek kerülni a jóval nagyobb ragadozó (ember) társaságát. Véletlen találkozás esetén kétféle magatartást tanúsíthatnak: mozdulatlanok maradnak hátha nem veszik őket észre, vagy menekülni próbálnak. Egyetlen esetben marnak, ha továbbra is zargatva, piszkálva vannak és nincs menekülési útjuk! Természetes hogy védik az életüket, esetleg az ivadékaikat, ritkábban az otthonukat. A házban kevés faj érzi magát jól. Előfordul, hogy behúzódnak a hideg elől (pl sárga dajka ősz végén), vagy párkeresés közben tévednek be (pl cselőpókok tavasszal, ősszel). A lakásokban leggyakrabban előforduló pókok: álkaszás fajok, háromszöges faggyúpók, csupaszpók. Ezek kivétel nélkül ártalmatlanok az emberre.
Másodszor pedig az éjjeli "csipkedőt" jellemzően a csípőszúnyogok nőstényei között kell keresni.
Csípések kinézetétől, gyakoriságától függően még szóba jöhet az ágyi poloska, a bolha, esetleg a hangya is.
Tartós, nagy terjedelmű, vagy fájdalmas csípés esetén érdemes felkeresni egy bőrgyógyászt vagy allergológust.
Ágyi poloska gyanú esetén érdemes szakembert hívni, a házi praktikák a legtöbb esetben nem használnak, vagy csak rontanak a helyzeten.

3.) A pókok mérge halálos / lerohadnak tőle a végtagok, stb

Bár tartom az álláspontom, hogy nem kell a pókokat (sem) feleslegesen tapogatni, hisz mi sem szeretnénk ha felhőkarcoló méretű élőlények nyomorgatnának, a pókok nem agresszív és nem veszélyes állatok. A világon naponta többen halnak meg méhcsípésben, mint évente pókmarásban. Persze örülök a méhek jó marketingjének és hogy egyre többen szeretik őket, viszont a pókok is legalább olyan hasznosak, békések és érdekesek!
Magyarországon a legintenzívebb válaszreakciót a búvárpók, a mérges dajkapók és a két cselőpók faj marása okozhatja. Természetesen ez is egyéni érzékenység kérdése, de valószínűleg kimerül egy élesebb, intenzívebb fájdalomérzetben (mint a darázscsípésnél) és kb 1,5 hétnyi piros foltban. Nem kellemes, de azért valljuk be egy fazék levessel leforrázás, vagy egy kalapáccsal melléütés rosszabb.
Nem hazai fajokból vannak amelyeknek mérge egy legyengült, idős szervezetet vagy kicsi gyerekét kórházba kényszerítheti.

4.) Arachnifóbiája van mindenkinek, lecsapkodni pedig ösztönös dolog

Az emberek kb 4-5%-nak van tényleg arachnofóbiája, ami egy sajnálatos betegség, ugyanakkor kezelhető.
Az összes többi (már bocsánat) csak hisztizik, mert rosszul szocializálták és mert nincs kellő mennyiségű információ birtokában ezen aprócska állatokról.
A valóban arachnofóbiás ember nemhogy lecsapni, lefújni nem tudja, de vagy megdermed (sokkot kap) a félelemtől, vagy menekül az ellenkező irányba.
A 95-96% "öröklött undorán" pedig inkább segítsünk, hogy képesek legyenek fejlődni, továbblépni a tudatlan, sötét középkorból...
Miért ne csapkodjuk? Mert csak az akarja bántani őket, aki azt sem tudja mi az. Fajismeret kellő hiányában pedig a védett pókokat sem ismeri fel. Egyébiránt érző élőlények gyerekekkel/szülőkkel/testvérekkel.
Miért ne fújkáljuk? Előző okok mellé jön, hogy a rovarirtó szerek toxikus mérgei az emberekre sincsenek épp jó hatással (gyerekekre, háziállatokra főleg nem).

5.) Végül több pókász megrögzött híresztelése: a hazai pókok nem is képesek átharapni a bőrt

Szerintem még az általános iskolát sem kell hozzá elvégezni hogy tudjuk: van akinek vastagabb, keményebb a bőre, van akinek vékonyabb, puhább.
Nem mindig praktikus, de ez esetben örülök neki hogy olyan bőröm van, mint egy babának: még egy Xysticus (karolópók) is simán átszúrja, így tapasztalatból mondhatom, hogy rengeteg hazai pókunk képes rá!
Többek között ezért is szoktam mondani (írni) hogy a pókok nem játékok.
A legtöbb felnőttben a legtöbb hazai pókunk minimális kárt sem tud okozni, hiszen tényleg nem képesek a gyenge, vékonyka, vagy rövid kis csípőkarmukkal átbökni a bőrt.
Nagyon érzékeny bőrűeknél, kisgyermekeknél leginkább egy hangya csípéséhez hasonló pókjaink marása.
Egy termetesebb darázspóké, vidrapóké, fojtópóké inkább darázscsípés jellegű érzést vált ki. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a méh- vagy darázscsípés allergia nem befolyásolja a pókmarásra adott válaszreakcióját szervezetünknek, más összetételű vegyületről lévén szó.

Amennyiben valahol útban vannak (pl gyerekszoba) és szükséges a kilakoltatásuk, úgy egy ráborított pohár és alácsúsztatott papírlap segítségével egyszerűen meg lehet oldani kézzel tapogatás nélkül is.
Életmódjuk változatos és érdekes, zavarásuk nélküli megfigyelésük pedig nagyon is hasznos.