(Araneus háló részlet. Fotó: NZ)

Pókselyem – általános információk
A selyemszálak előállítása a pókok életének meghatározó sajátossága. Nagyon valószínű, hogy ennek a képességnek az elsajátítása tette a pókokat nagyon fajgazdag csoporttá, amely képes szinte minden szárazföldi élőhely benépesítésére. Ezen képességük tökéletesítéséhez 300 millió év állt rendelkezésükre. Egyes típusú selyemszálaik szinte ugyanolyan szakítószilárdsággal bírnak, mint az acélszálak. Az acéltól eltérően nagyon rugalmasak is, ami olyan anyaggá teszi őket, amely több energiát képes elnyelni mielőtt elszakadna, mint bármely más anyag. Az erejük és rugalmasságuk oka a szerkezetükben keresendő. Spidroinnak nevezett fehérjék hosszú molekuláiból állnak. Ezen molekulák egy része, amelyek gazdagok a kicsi és ezért kompakt módon tömöríthető alanin nevű aminosavban, szilárd "kristályokba" vannak rendeződve. Ez a kristályos szerkezet segít megakadályozni a molekulák szétszakadását, ez által szilárdságot kölcsönözve a selyemszálnak. A kristályokat amorf szakaszok kötik össze, amelyek nagy mennyiségű prolin amiosavban gazdagok, ezek könnyen nyújthatók és ezáltal rugalmasságot biztosítanak a szálaknak.

Szövőmirigy
Annak érdekében, hogy a pókok anyagot takarítsanak meg, ugyanakkor képesek legyenek a zsákmányuk számára szinte láthatatlan csapdákat építeni, rendkívül vékony (legfeljebb 2 µm átmérőjű) szálakat állítanak elő. Termelésüket az úgynevezett szövőmirigy (1. ábra) biztosítja, ami a gerinctelenek egyik legösszetettebb mirigye. Az a rész, amelyben a spidroin nevű fehérjék szintetizálódnak, többnyire cső alakú és a nagy mennyiségű selymet termelő mirigyekben rendkívül hosszú. A mirigyet szilárd rostként elhagyó anyag eredetileg a spidroin fehérjék erősen koncentrált (40%-os) vizes oldata. Magas koncentrációjuk miatt a fehérjék nem-kovalens kötéseken keresztül hatnak egymásra, és egymással párhuzamosan rendeződnek. A mirigy belsejében folyadékkristály képződik. Ez fontos a pók számára, mert az egymásra csúszó makromolekulák sokkal könnyebben jutnak így ki a mirigyből, mintha rendezetlenül helyezkednének el.
A szövőmirigyekben általában több kiválasztó zóna van. Mindegyik zóna különböző végterméket állít elő, a mirigy kivezetőnyílásától távolabb eső zóna állítja elő a rostanyagot, a kimeneti nyíláshoz közelebb eső zóna felelős a védőburkolat előállításáért. A szálkivezető nyíláshoz legközelebb eső kiválasztó sejteket feromonok illatosítják. Azon mirigyeknek, amelyeknek rövid időn belül nagy mennyiségű anyagot kell előállítaniuk, például a keresztespókok mirigyei, amik a naponta megújított hálózatokhoz termelnek selymet, a kiválasztó zóna legalább egy része tároló tömlővé módosult.
A spidroin oldat folyadékkristályai a mirigy hosszú kivezetőcsatornájában változnak szilárd szálakká. A benne lévő súrlódási erők a molekulákat a szálba feszítik. Másik feladata az anyag víztelenítése és az ionok visszaszívása. Egyes mirigytípusokban ezt segíti a csatorna alakja, amely három párhuzamos ágra oszlik, amiket egy közös burok zár körül. A kationokat aktívan pumpálják a mirigy kivezetőnyílásához közelebb eső ágakból. A közös burokban megemelkedett sókoncentráció ahhoz vezet, hogy a mirigy kiválasztó részéhez közelebb eső ágból a víz kipumpálódik az apró molekulákat áteresztő falakon keresztül különösebb energiafelhasználás nélkül, így ellensúlyozva az ozmotikus nyomások közti különbséget. A csatorna végéhez közel egyfajta állkapocsszerűen működő izmok találhatóak, amik „beleharapnak” a csatorna szövetébe, így leállítva a száltermelést. Ez a szerv, az úgynevezett szelep (valve) felelős a száltermelés újraindításáért is, ha az megakad a csatornában. A mirigy kivezetőnyílása (az ún. spigot) rövid, üreges, kúpszerű képződmény. Ahhoz, hogy egy pók elkezdhessen selyemszálakat készíteni, általában meg kell növelje a nyomást az utótestében, hogy az anyagot a spigot nyílásába juttassa. Eztán a spigot végénél, hozzáérintve az anyagot egy felülethez, vagy a saját lábához, elkezdhetik a selyemszálakat aktívan kihúzni a mirigyekből.

1. ábra Keresztespók nagy méretű mirigye DSZ – másodlagos kiválasztó zóna, PSZ – elsődleges kiválasztó zóna, SD – szövőmirigy csatornája, S – spigot, V – szelep (valve). Vollrath és Knight 1999 eredetije alapján Milan Řezáč és Veronika Dolanská szerkesztette.

A pókselyem sokfélesége
Minden póknak többféle szövőmirigye van, mindegyik típus eltérő kémiai összetételű, más mechanikai tulajdonságú és más funkciót betöltő selymet állít elő. A legnagyobb változatosság egyes keresztespókoknál található, kilenc féle szövőmirigyükkel. A szövőmirigy legfeljebb négy kiválasztó zónával rendelkezhet, amelyek mindegyike legalább két különböző készítményt termel. A kapott selyemszál minőségét szándékosan vagy akaratlanul befolyásolhatja a pók étrendje, a hőmérséklet amelyben található, vagy a szövés sebessége. A fent említett tények eredménye a különféle tulajdonságú szálak kimeríthetetlen változékonysága, amely különféle élethelyzetekben szolgálhatja a pókot. A pókok ősei a selymet kétségtelenül a szaporodáshoz kezdték el használni. A hímeknek szükségük volt rá, hogy az ejakulátumot az utótest alsó oldalán lévő elsődleges nemi szervekből a tapogatók végén lévő másodlagos szaporító szervekhez juttassák (lásd a szaporodásról szóló fejezetet). A nőstények a selymet kezdték használni a petecsomók védelme érdekében. Ezután a selymet elkezdték használni menedékhelyek létrehozására, zsákmány vadászatra, feromon hordozóként az azonos fajba tartozó egyedek közötti kommunikációhoz, biztonsági szálként a növényzeten való haladáskor vagy szállítóeszközként a széllel történő vándorlásához.
A fehérjét termelő mirigyek, amelyek a selyemszálakat képezik a pókokban, nem csak a szövőszemölcsökbe nyílnak. Sok nemzetség hímjeiben egy ilyen termelő rendszer egyszerű mirigyeket is képez a nemi nyílás előtt (az úgynevezett epigasztrikus mirigyek), amelyek részt vesznek az úgynevezett spermaháló kialakításában, amely az ejakulátum eljuttatásában segít a nemi nyílásból a szaporító szervekbe. A csupaszpókoknak az előtestében van egy mérges mirigyük, amelyben egy váladék képződik, ami fehérjéket is tartalmaz, ez ragasztóval bevont szálakká szilárdulnak meg, amit a zsákmányra permeteznek (lásd a csupaszpókok morfológiájáról szóló fejezetet). A pókok fő szövőmirigyei azonban az utótest végén lévő szövőszemölcsökbe vezetnek. A filogenetikailag ősi csoportokban (félpókfélék /Liphistiidae/ és madárpókok /Mygalomorphae/, hazánkban csak a torzpókok) a szövőmirigyek kevéssé elkülönültek és specializáltak. A nagyobb mirigyek valószínűleg hosszabb, erősebb szálakat képeznek, a kisebb mirigyek pedig rövid szálakból álló csíkokkal felületeket fedjenek le, vagy ragasztóként funkcionáljanak. Jelentős specializáció figyelhető meg más pókoknál, és a szövőmirigyek alábbi alapvető típusai különböztethetők meg.

Fő szövőmirigy
Általában egy pár nagy mirigy nyílik az elülső szövőszemölcsökbe. Ezek hosszú, erős és rugalmas szálakat állítanak elő, amelyek jelentős kinetikus energia elnyelésére képesek. Ezeket a szálakat a pókok maguk mögött hagyják, amerre mozognak (úgynevezett nyomjelző szálak). Ezért a pókok gyakorlatilag soha nem esnek szabadon, hanem ezeken a szálakon közlekednek, amin utána könnyen visszamászhatnak. Mivel a sodronyszálak gyakran hordoznak feromonokat, kommunikációs eszközként is szolgálnak ugyanazon faj egyedei között. Ezenkívül a pókok csapdák tartószálaként használják őket, része a vénasszonyok nyarán használt repítőszövedéknek vagy a zsákmány mozgásképtelenné tételéhez.

Mellék szövőmirigy
Általában egy pár nagy mirigy vezet a középső szövőszemölcsökhöz. Ezek hosszú, erős és merev szálakat állítanak elő. Fonalszűrős pókoknál (a keresztespókokat leszámítva) ezen mirigy váladékát bolyhos kialakításúra fésülik lábtüskéik segítségével. Az Araneoidea öregcsalád pókjai arra használják, hogy két helyet hidaljanak át a növényzeten: kiengednek egy fonalat az utótestükből, amelynek a szélben lobogó vége máshol megakad. Egy ilyen híd egy új hálózat alapjául szolgálhat. Ezenkívül ennek a csoportnak a pókjai úgynevezett ideiglenes spirált képeznek a mirigyek szálaiból, amik alapot adnak a ragacsos fogóspirál elkészítéséhez.

Pyriform (körte alakú) mirigy
Sok kis mirigy, amely sok vékony szálat képez, gyorsan száradó ragasztóanyaggal borítva. Kimeneteik ugyanúgy az elülső szövőszemölcsökön helyezkednek el, mint a fő szövőmirigyek kivezetései. Fő feladatuk a fő szövőmirigyek szálainak összekapcsolása vagy lehorgonyozása az aljzathoz (úgynevezett bukófonal). Álkaszáspókoknál ehhez a mirigyhez akár négy további specializált mirigy is kapcsolódhat, amelyek például ragasztót és tapadós lapított szálakat állítottak elő.

Aciniform (bogyó alakú) mirigy
A középső és hátsó szövőszemölcsökön nagyszámú apró mirigy nyílik. Sok száraz, vékony szálat állítanak elő, amelyeket elsősorban a zsákmány becsomagolására, petecsomójuk bélelésére vagy rejtekük falainak kialakítására használnak. A keresztespókok a radiális szálak és a ragacsos spirál közötti laza összeköttetésekhez használják őket - a spirál átvezetése az ilyen csomóponton növeli annak "rugalmasságát", amikor a zsákmány becsapódik. Néhány derespók és keresztespók (Uloborus walckenaerius, Argiope bruennichi), főleg ezekből a szálakból, függőleges cikk-cakk csíkot képez a hálóban, védve a pókot a ragadozó támadásoktól és a hálót a lerombolástól, ez az úgynevezett stabilimentum (hímzés). A zugpókok hálójukat aciniform szálak kusza szövedékével vonják be, amelybe a zsákmány belegabalyodik. Hátulsó szövőszemölcseik ehhez alakultak ki, amelyek hosszúkásak és szemölcsösek ezen mirigyek kivezető nyílásaival.

Tubuliform (hengeres) szövőmirigy
Csak kifejlett nőstény Entelegynae pókokban van jelen, de primitív Entelegynae pókokban nem található meg, ide értve például a bikapókokat. Több pár nagy hengeres mirigy nyílik a középső és a hátsó szövőszemölcsökbe. Hosszú, vastag víztaszító, gyakran színes szálakat állítanak elő, amelyek a kokon védelmét szolgálják.
Egyes mirigytípusok ragadós szálak készítésére specializálódtak a zsákmány elkapásának érdekében. A legismertebb ilyen selyemtípusok közé tartozik a fonalszűrős pókok fodros és ragadós szövedéke és az araneoid pókok ragasztócseppekkel ellátott fonalai.

A fonalszűrős pókok fogóhálója
Faunánkban a bikapókok, derespókok, mészpókok, hamvaspókok és bányászpókok tartoznak ebbe a csoportba. Ragasztóanyaggal rendelkező rendkívül vékony (0,01-0,03 µm átmérőjű) szálak csomóiból áll. A fonalszűrőhöz kapcsolódó több száz vagy akár több tízezer apró mirigy állítja elő a háló anyagát. A hidrofil aminosavak nagy számának és gazdag reprezentációjának köszönhetően elegendő van der Waals és hidrogénkötést képesek kialakítani a zsákmány testének felületével annak megtartásához. Azonban túl finomak, így segédanyagra van szükségük. Ezek a szálak a paracribellumból, a mellék szövőmirigyből és a pseudoflagelliform mirigyekből származnak. Annak érdekében, hogy a pók egy ilyen fogóhálót készítsen, amelyet négyféle selyem alkot, az anyagot a negyedik lábpár közepén található erős tüskékkel fésüli át, amelyet nyüstnek (calamistrum) hívnak. Először a cribellum és a paracribellum anyagából egy köteg ragadós szálat vesz fel, a hátsó középső szövőszemölcsökről pedig egy pár szálat a mellék szövőmirigy anyagából. Az anyag fésülésekor fodrossá sűrűsödik,amik leginkább a mellék szövőmirigyekből származó nagy szálakon láthatók. A pók aztán egy ilyen átfésült anyagot a hátsó szövőszemölcsök mellé nyíló pseudoflagelliform mirigyek feszes szálaira fekteti.

Araneoid pókok fogóhálója
Az Araneoidea öregcsalád pókjai ragasztót alkalmaznak a fogóháló szálain. Az előző típusú zsákmányfogó szálakhoz képest a ragacsos cseppek ezeknél jobban tapadnak, előállításuk gyorsabb és kevésbé energiaigényes. A ragasztós hálórészek azonban a szél, az eső, a harmat vagy az idegen tárgyak miatt gyorsan lebomlanak, ezért a pókoknak minden nap meg kell újítaniuk őket. Annak érdekében, hogy ne veszítsenek el túl sok esszenciális aminosavat és vizet, megeszik a régi hálózatot, mielőtt újat építenek. Az araneoid pókok egyes csoportjai (faunánkból a Linyphiidae és Mimetidae) felhagytak a ragasztóanyag képzésével. A ragasztószálak kétféle mirigy termékéből állnak. A spirális magfonalat egy pár flagelliform (ostoros/fonalas) mirigy képzi, amik a hátsó szövőszemölcsökbe futnak, ezek a mirigyek homológok a fonálszűrős pókok pseudoflagelliform mirigyeivel. Ezeknek a mirigyeknek a kivezetését két aggregált (csoportosító) mirigy kivezetése veszi körül, amelyek ragasztóréteggel borítják a szálat. A flagelliform mirigyekben képzett szálak átmérője 1-2 µm, hosszúak és rendkívül rugalmasak. Ezen túlmenően képesek hatékonyan elnyelni a kinetikus energiát és hővé alakítani, így a keresztespók ragadós spirálját eltaláló rovar nem katapultálódik vissza, hanem a hálóban marad. Az eredetileg egyenletesen felhordott ragasztó spontán módon, állandó méretű és térközű cseppekké válik a szálon. A csepp belsejében, a flagelliform szálak körül egy erősen tapadó glikoproteinek gyűrűje található. Nedvszívó szerves sók oldata veszi körül, amely megakadályozza a kiszáradástól. Ennek egy lipidréteg található a felületén. A glikoprotein gyűrűk csúszhatnak a szálakon, erősen tartva a befogott zsákmányt, amikor megpróbál elmenekülni. A törpepókoknál az aggregált mirigyek funkcionális differenciálódása fordult elő. Csak az egyik pár folytatta a hálóra kerülő, lassan száradó ragasztó előállítását, a másik pár gyorsan száradó ragasztót kezdett előállítani, amelyet a törpepók fogazott tövisű hátsó lábpárjai segítségével a zsákmányra dob, mielőtt megmarná és mérget fecskendezne a testébe.

A fogóhálók típusai
Lakóüreg
A földön fekvő zárt cső (2. ábra A). Belül egy pók leselkedik, hogy szembetűnő, hosszúkás csípőkarmával, amit villámgyorsan döf át a cső falán, véletlenszerűen elhaladó zsákmányt fogjon. Hazánkban az Atypus nemzetség torzpókjai képviselik.
Akna szájadékkal és buktatófonalakkal
A darócpókok egy fa vagy szikla repedésébe készítik aknájukat. Kis tartókkal megemelt buktatófonalaik sugárirányban ágaznak szét a szájadéktól (2. ábra B). Bikapókok esetében a függőleges akna száját tető borítja, amiből fodros szálakból is álló buktatófonalak nyúlnak ki (2. ábra C). Az eretnekpókok vízszintes aknájukból kinyúló buktatófonalaikat szintén ellátják fodros szálakkal (2. ábra D).
Hurokháló
Álkaszáspókoknál a hálót (2. ábra E) módosult pyriform mirigyekből származó ragasztó borítja. A törpepókok és takácspókok hálóinál (2. ára F) a kifeszített szálak viszonylag nagy ragasztócseppek sorozatával rendelkeznek, amelyek a zsákmánnyal érintkezve könnyen elválnak az aljzattól és a zsákmányt a levegőbe emelik. Több napba telik a háló felépítése. A mészpókok és hamvaspókok fodros szálakból kis hálókat építenek (2. ábra G), ők maguk pedig a háló szélén rejtőzködnek.
Vitorlaháló
A vitorláspókok jellemző hálótípusa. A vitorla többé (2. ábra H) vagy kevésbé (2. ábra I) felfelé domború, a pókok fejjel lefelé lógnak rajta. Amikor egy rovar beleakad a vitorla feletti szálakba, a pók elvágja azokat, hogy a zsákmány a vitrolára essen, majd azon keresztül marja meg. Több napig tart a hálózat kiépítése és sokáig használják.
Tölcsérháló
A zugpókokra jellemző hálótípus (2. ábra J). A vitorláspókokkal ellentétben a vitorla felfelé hajlik, a pók a felszínén közlekedik. A vitorla felett függőleges szálak vannak, amelyekbe repülő rovarok ütköznek, majd a vitorlára esnek.

2. ábra Pókjaink fogóhálóinak típusai.
A – Atypus muralis lakóürege (fotó: NZ).
B – Segestria senoculata buktatófonalakkal ellátott aknája (fotó: TA).
C – Eresus kollari buktatófonalakkal ellátott aknája (fotó: MŘ).
D – Amaurobius faj alagútszerű menedéke és fodros szálakból álló kusza szövedéke (fotó: NZ).
E – Pholcus phalangioides hurokhálója (fotó: KL).
F – Törpepókokra és takácspókokra jellemző hurokháló alsó részén ragasztócseppekkel ellátott szálakkal (fotó: KL).
G – Dictyna nemzetség fodros szálakkal rendelkező hurokhálója (fotó: KL).
H – A Neriene radiata vitorláspók jellegzetes, felfelé dudorodó vitorlájú hálója (fotó: Coluber 2001).
I – A Linyphia nemhez tartozó vitorláspók vízszintes vitorlájú hálója (fotó: KL).
J – Vízszintes vitorla a tölcsér alakú menedékkel, Agelena labyrinthica (fotó: KL).

Kerekháló
A keresztespókok és rokonaik kerekhálója az állatvilág egyik legcsodálatosabb alkotása. Az első ilyen típusú hálók 130 millió évvel ezelőtt (a Jura nevű mezozoikumi időszakban) jelentek meg a keresztespókok őseinél, akik a ragacsos spirálhoz fodros szálakat használtak. Ezután a keresztesek azon őseivé fejlődtek, akik az energiaigényes fodros szálakat viszkózus ragasztóanyaggal helyettesítették. Eredetileg a kerekháló valószínűleg az Orbiculariae egész csoportjának közös jellemzője volt, vagyis olyan pókok, amelyek kerekhálókat építenek, vagy legalábbis valaha építettek. Mindmáig azonban csak egyes csoportok építik (hazai családjaink közül az Uloboridae, Araneidae, Tetragnathidae, Theridiosomatidae, jelentősen csökkent kör alakú hálózatokat építenek a Mysmenidae és Anapidae családok tagjai). Más csoportok megtanultak tartósabb hálókat építeni, kevésbé függenek az anyagigényes ragasztótól (családjaink közül a Linyphiidae, Nesticidae és Theridiidae). Egyes csoportok teljesen felhagytak a csapdák építésével (faunánkban, a Mimetidae és az RTA klád).
A kerekháló alapja egy keret, amelyen belül a középpontban összefutó sugarak kifeszülnek. Felül kevésbé sűrűek, mint alul. Számuk bizonyos mértékben fajspecifikus. A rögzítő szálakat, a keretet és a sugarakat a fő szövőmirigyek szálai alkotják. A rögzítő szálak és a keret körülbelül 10-szer nagyobb feszítésnek vannak kitéve a hálózatban, mint a sugarak. Ezért a pók megduplázza a számukat a sugarakhoz képest. A sugárirányú szálak a befogott zsákmány rezgéseit továbbítják a középpontba. Amikor a zsákmány abbahagyja a rezgések továbbítását, a pók megkeresi azt, ellenőrizve a sugarakat az elülső lábaival.
A keresztespókok általában beszövik a háló közepét is (2. ábra K), míg az állaspókok ablakosan hagyják ezt a részt (2. ábra L). Derespókoknál a háló vízszintes, keresztespókoknál közel függőleges, esetleg kissé döntött lehet. A pók az alsó oldalon ül, hogy veszély esetén könnyen el tudjon menekülni. A függőleges hálók közepe a geometriai középpont felett helyezkedik el, valószínűleg azért, hogy a pók ugyanolyan irányítást gyakoroljon az alja és a teteje felett - gyorsabban mozog a hálóban lefelé, mint felfelé. A derespókok, az állaspókok és néhány keresztespók a hálója közepén leselkedik a zsákmányára. Más keresztespókok, például az Araneus quadratus, csökkentették annak kockázatát, hogy egy ragadozó megtámadja őket úgy, hogy a háló fölötti menedékben rejtőzik, amelyet egy jelzőszál köt össze a háló közepével. A központ körül spirális erősítő hálót (erősítő zónát) készítenek. Az erősítő zónán kívül hiányzik egy spirál, a pók itt mászhat át a háló egyik oldaláról a másikra (szabad zóna). Ezután a szabad zónán kívül egy ragasztó spirált helyeznek el a flagelliform és az aggregált mirigyek segítségével.
A pók a keret felső szálának létrehozásával kezdi meg a háló építését - a növényzet két pontját a szél által mozgásba hozott selyemszál áthidalja. További keretszálakat hoz létre azáltal, hogy meghúzza és leköti a szálakat, amikor az egyik megemelt pontról a másikra mászik. A keret elkészítése után létrehozza az első három Y alakú tartófonalat. A többi sugarat az első közelében helyezi el. A keresztesek nem rendelkeznek jó látással, ezért a mellső lábaikkal szabályozzák a sugarak közötti szöget. A küllők befejezése után a pók megszövi a központot, elhelyezi az erősítő zóna spirálját és egy ideiglenes spirált, amely támasztékul szolgál a ragadós fogóspirál lefektetéséhez. Az ideiglenes spirállal ellentétben a szélektől a középpontig tartó ragadós spirált készítenek. Elülső lábaikkal megkapaszkodnak egy sugárban, a hátulsó lábaikkal rögzítik a ragadós szálat és egyúttal eltávolítják az átmenetileg használtat. Időnként megváltoztatják a spirál forgásirányát. A fogóspirált nem szövik egészen a középpontig, hagynak egy szabad zónát. A fogóspirál lefektetése az építés legidőigényesebb fázisa: a keret, a sugarak és az ideiglenes spirál körülbelül 15 perc alatt, a ragadós fogóspirál körülbelül 40 perc alatt készülnek el. A kapott háló súlya alig tized milligramm, a pók súlya körülbelül fél gramm.
A kerekhálók kiépítésének képessége veleszületett a keresztespókok számára, ezt a művészetet tökéletesen elsajátítják a legfiatalabb egyedek is. Bár ez a viselkedés erősen ösztönös, a pókok képesek alkalmazkodni egy előre nem látható helyzethez. A keresztespókok képesek kiegészíteni a háló megsemmisült felét. Azonnal pótolják a hiányzó sugarakat. Ha egy pókot áthelyezünk egy építés alatt álló hálózatból egy kevésbé építés alatt álló hálózatba, akkor megismétli azokat a fázisokat, amelyeket az előző hálózatban már elkészített.
A derespókok sokáig használnak egy hálót és csak javítják azt. Azonban a törpe-keresztespókok, az állaspókok és keresztespókok a ragasztócseppek segítségével minden nap újat építenek. Ha meg akarják tartani a keretszálakat, 30-60 percbe telik, amíg a régi hálót lebontják. Ha azonban nem érdekli őket a régi keret, akkor elharapják annak szálait, és az egész háló összeomlik. Csak egy vízszintes híd marad. Néhány faj részben megeszi a régi hálóját, néha a nőstények a petecsomójukat tekercselik be vele, egyes fajok viszont eldobják.
Néhány aktívabb derespók és keresztespók faj (Uloborus spp., Argiope bruennichi) a hálózat közepén leselkedik, két radiális szál közötti teret aciniform és pyriform szálak cikk-cakkos sávjával tölti meg (úgynevezett hímzés, stabilimentum, 2. ábra M). A hímzés közepén ülő pókot valószínúleg nehezebben veszik észre a ragadozók. Ezenkívül megakadályozhatja a háló lerombolását olyan madarak által, amik a hímzés nélkül nem vennék azt észre. Hasonló módon, egy függőleges sáv található a zsákmányok maradékaiból a Cyclosa keresztespókok hálójának közepén (2. ábra N).
Egyes fajoknál a kerekhálók érdekes módosításai figyelhetőek meg. A Theridiosoma gemmosum vízszintes kerekhálót készít (2. ábra O). Középétől feszes szál vezet felfelé. A pók a háló közepén a hátsó lábaival tartja a sugarakat, a függőleges szálat pedig az elülsőkkel. Amikor egy rovar megérinti a hálót, a pók elengedi a függőleges szálat, így a háló ráomlik a zsákmányra.
A Zygiella nemzetségbe tartozó keresztespókok fiatal egyedei normál kör alakú hálókat építenek, de a kifejlett nőstények hálójában a felső függőleges szektor két sugara között hiányzik a ragacsos spirál (2. ábra Q). A nősténynek ezért ingaként kell mozognia, amikor elkészíti, nem pedig szoros körökben. Ragadós spirál helyett ezen a részen egy jelzőszálat vezetnek a pók rejtekhelyére a háló felett.
A kerekháló kiépítését a Hyptiotes paradoxus tovább csökkentette (2. ábra P). Hálózata egy kerekháló háromszög alakú szakasza, amely négy sugárszálat tartalmaz, amiket fodros keresztszálak kötnek össze. A csúcstól, ahol a sugarak összefutnak, egy jelzőszál nyúlik ki, amelynek végénél a pók ül. Az elülső lábaival maga előtt tartja a fonalat, háta mögött a hátsó lábaival pedig egy hurkot. Amikor egy rovar beleesik a hálóba, a pók elengedi a hurkot, így az egész háló meglazul. A hálózat ily módon többször is használható.

2. ábra Pókjaink fogóhálóinak típusai.
K – Az Araneus nemzetség egy keresztespókjának kerekhálója (fotó: KL).
L – Az állaspókok Tetragnatha nemzetségének egy hálója (fotó: KL).
M – Az Argiope bruennichi kerekhálója a hímzéssel (stabilimentum) (fotó: KL).
N – A Cyclosa conica kerekhálója, függőlegesen beleszőtt zsákmány maradványokkal (fotó: KL).
O – A törpe-keresztespókok apró kerekhálókat készítenek, amit a hátsó lábaikkal nyújtva tartanak, majd a zsákmányra ejtenek (fotó: LER).
P – A Hyptiotes paradoxus a kör alakú háló három cikkelyének megfelelő hálóval vadászik, a ragasztóanyag a keresztespókokkal ellentétben fodros szálakból áll (fotó: HB).
Q – A Zygiella x-notata módosított körhálója, a kihagyott sugarak helyett egy jelzőszál húzódik (fotó: DC).

Sok pókfaj nem használ pókhálót zsákmányszerzéshez. Faunánkban közéjük tartozik néhány Haplogyne pók (Dysderidae, Oonopidae, Scytodidae), az Araneoidea öregcsalád képviselői amik hálószövő pókok vadászatára specializálódtak (Mimetidae), néhány képviselője a Hahniidae családnak, a hangyavadászatra szakosodott Amaurobioidea szupercsalád képviselői (Zodariidae), a Lycosoidea szupercsalád képviselői (Oxyopidae, Pisauridae, Thomisidae, Lycosidae) és a Dionycha klád egyes tagjai (Anyphaenidae, Liocranidae, Gnaphosidae, Clubionidae, Sparassidae, Philodromidae, Salticidae, Miturgidae, Eutichuridae, Trachelidae, Phrurolithidae).

3. ábra Még néhány hálótípus a teljesség igénye nélkül.

01 - Araneidae juvenilek dajkahálóban (fotó: KL).
02 - Araneus diadematus hálószövés közben (fotó: KL).
03 - Araneus angulatus hálójában (fotó: KL).
04 - Araneus diadematus hálójában (fotó: KL).
05 - Araneus marmoreus hálójában (fotó: KL).

06 - Agalenatea redii hálószövedékében (fotó: KL).
07 - Araneus quadratus hálószövedékében (fotó: KL).
08 - Argiope bruennichi hálójában (fotó: KL).
09 - Cheiracanthium punctorium juvenilek dajkahálóban (fotó: KL).
10 - Cheiracanthium hálószövedékében (fotó: KL).

11 - Allagelena gracilens hálójában (fotó: KL).
12 - Linyphiidae hálójában (fotó: KL).
13 - Metellina hálójában (fotó: KL).
14 - Parasteatoda tepidariorum hálójában kokonjaival (fotó: KL).
15 - Pisaura mirabilis hálószövedékében (fotó: KL).

16 - Anyphaena accentuata hálószövedékében (fotó: KL).
17 - Philodromus hálószövedékében (fotó: KL).
18 - Larinioides sclopetarius hálójában (fotó: NZ).
19 - Dolomedes fimbriatus hálószövedékében (fotó: NZ).
20 - Phylloneta hálójában kokonjával (fotó: NZ).

21 - Steatoda hálójában (fotó: KL).
22 - Uloborus walckenaerius hálójában (fotó: KL).
23 - Segestria bavarica hálószövedékében (fotó: KL).
24 - Lycosa singoriensis tárnájában (fotó: KL).
25 - Tegenaria ferruginea hálószövedékében (fotó: KL).

26 - Amaurobius erberi hálószövedékében (fotó: NZ).
27 - Clubiona hálószövedékében (fotó: NZ).
28 - Brigittea hálójában (fotó: KL).
29 - Agroeca kokonja (fotó: NZ).
30 - Geolycosa vultuosa tárnája (fotó: NZ).

31 - Araniella hálójában (fotó: KL).
32 - Gibbaranea bituberculata hálójában (fotó: KL).
33 - Larinioides cornutus hálószövedékében (fotó: KL).
34 - Larinioides cornutus hálószövedékében (fotó: KL).
35 - Zilla diodia hálójában (fotó: KL).

36 - Mangora acalypha hálójában (fotó: NZ).
37 - Zelotes kokonja (fotó: NZ).
38 - Pholcus opilionoides hálójában (fotó: KL).
39 - Pisaura mirabilis kokonjával (fotó: KL).