Van egy kislány, aki rendszeresen küldözgetett nekem határozni való pókokat és lelkesen kérdezgetett.
Egyik nap írt, hogy a báttya el akarja engedni a szabadba két madárpókját, jó ötlet-e.
Naná hogy nem, keressen fel egy terrarisztikát, kisállatkereskedést vagy valami.
De biztos nem veszik be, elég rossz állapotban vannak, nem esznek hetek óta.
Na frankó! Bármennyire nem szeretek nem hazai pókokkal foglalkozni, oké hozzák el.
Basszuskulcs! Két szongi nőstény! Ó ti sületlenek, honnan fogtátok be?
Haver adta el a kiscsaj báttyának... bla-bla sírdogálás hogy ne legyen belőle baj.
Húzom a szám, védett, de ilyen állapotban el sem engedhetem őket ősz végén.
Gyorsan csináltam két nagyobb terráriumot sok földdel a kis dunsztosüveg helyett.
Szívjak én helyettük... bár pipa is voltam meg lelkes is egyszerre.

A nevük Solana és Silea lett.
Úgy terveztem hogy pár napig felhízlalom őket, aztán elviszem őket egy megfelelő területre elengedni.
Igen ám, de tényleg nem akartak enni, viszont végre ittak (srác nem tudta hogy kellene nekik).
Aztán egy éjszaka alatt csináltak egy szép kis tárnát és levonultak.
Pár napig nem abajgattam őket, gondoltam nyugalomra vágynak végre, bánat tudja mióta nem volt föld alattuk...
Aztán elkezdtem aggódni, hogy lementek elpusztulni.
Megemeltem a terkókat, hogy alájuk lássak... mindkét nőstény kokonnal!
Hirtelen aggódás, újragondolás, kutatás minden fellelhető pókászanyag után, sírás a boldogságtól.

'19 október 28-án este vonultak nyugalomba tárnát és kokont készíteni.
Solana '19 november 5-én hozta fel először a kokont napoztatni.
Mivel kint már nem volt túl jó idő (se napsütés) így a terráriumok lámpa felőli oldalát a radiátor közelébe raktam.
Így az egyik oldalon melegebb volt és továbbra is társítani tudták a Nap (lámpa) fényét a hőhöz.
Amíg a kokonját őrizte, egy falatot nem evett, viszont csinált egy "bölcsihálót" a tárna bejárata fölé félkörívben.
A kicsik '19 nov 20-án kezdtek előjönni a kokonból kb 1,5 milliméteresen.
Mivel a szúnyoghálón kifértek, így harisnya anyagot erősítettem a terrárium fölé.
'19 nov 25-én nyitotta ki a "bölcsihálót", akkor táplálkozott végre először (barna-, banán- és fekete tücsköt adtam nekik).
Silea még ekkor is lent őrizte a kokonját, ami meglepő módon nem növekedett.
Nem sokkal később feljött inni. Le volt lassulva, rossz állapotban volt, de nem volt hajlandó enni.
Visszament a pici petezsákjához, de hős kis szervezete feladta.
Próbáltam volna legalább a picinyeit menteni, de a kokon hideg volt, mozdulatlan, átvilágítva rajta élettelen, ki nem kelt peték.
Megsirattam. Haláláig őrizte élettelen kicsinyeit. És még az emberek többre tartják magukat náluk...
'19 dec 4-én Solana apróságai szétszéledtek a terráriumban, az anya elvonult tőlük.
A nagyobb, kb 2-2,5mm-es kicsik elkezdték "kiszanálni" a pici testvéreiket, így külön kellett szednem az összeset.
Ennyi terrárium (és hely) híján vettünk 5dl-es műanyag poharakat, amiket gombostűvel lyukasztottunk, tetejére szintén lyukasztott kartonpapírt ragasztottam nyitható-zárható etető-itató nyílással.
'19 dec 6-án Solana újra elvonult a tárnájába.
Újabb kokont készített, de ezeket a piciket már nem tudta sokáig gondozni. Kimerült.
Mielőtt visszafeküdt a tárnája aljára, a kokont felhozta etetés időben.
Nem értettem mi ez a bizalom, hogy ott hagyja őket nekem, pár óra múlva már a szívem szakadt.

Így lettem egy csomó pici szongi pótmamája.
Sajnos az első kokon igencsak megtizedelődött míg nem választottam őket szét, a másodiknál már jobban tudtam mire hogy figyeljek.
Végül az első kokonból 5 ivarérett lány és 5 ivarérett fiú lett.
'20 februárjában 4 már túl volt a 6. vedlésén. Márciusban a többség 7. vedlése után már az ivaruk is látszott.
'20 április 10-én engedtem el őket a 2. kokonból való legnagyobbakkal együtt (18-26mm közöttieket).
Nem vagyunk még minden nehézségen túl.
Vannak még olyan visszamaradt fejlődésű picik, amik várhatólag csak nyár végén lesznek elengedhető méretűek (jelenleg 3 vedléses, 8mm-es a legkisebb).
A növekedést nem befolyásolja a tartás, azonos körülmények között vannak tartva szobahőmérsékleten.
2 naponta vannak etetve méretüktől függően trópusi ugróvillással, röpképtelen muslicával, csontkukaccal, lisztkukaccal, barna tücsök lárvával.
2 naponta vannak itatva vízpermettel, napoztatva vannak természetes napfényben.

Természetesen 1000 és 1 elméletem dőlt meg közben.
A tárnáik sosem teljesen egy, függőleges járatból állnak.
Az ivarérettségig biztosra vettem, hogy az egy anyától való kölykök ujjlenyomatszerűen egyformák.
És hogy amelyikek az elején magasan elhúztak a növésben azok a nőstények, de nem.
Ami biztos, hogy mindegyik külön egyéniség!
Pl Luna szövedéke közvetlenül a talaj felett teljesen olyan volt, mintha egy vitorláspóké lenne.
Káosznál mindig kupi volt. Brave már a beejtésnél ugorva elkapta a kajáit.
Bújka tisztaságmániás volt. Mindig ugyanott vedlett és ugyanoda pakolta ki a kajamaradékait.
Elenor sosem készített függőleges tárnát. Az első 2cm után sréhen ment lefelé.
Vehemens kb hetente építette át hol legyen a tárnája bejárata.
Kb 3cm függőleges után 3-5 oldalüreg, melyeket zsákmány tárolására, vedlésre, zsákmány elfogyasztására, elbújásra használt.
Storm tölcsérpóknak képzeli magát. A talaj felett háromszög alakban csinált vízszintes szövedéket, mely egy tölcsérben végződik. Ha épp nem kajál, ott "csücsül" bent.
Egyedül Rocky csinál olyan tárnát 3mm-es kora óta, ahogy a "nagykönyvben" meg van írva.
Az első vedlés nem 100%-ban a kokonon belül történik, van hogy az anyjuk hátán.
A 2. kb 3mm-t elérve. A 3. 5-6mm-nél, a 4. 8-10mm-nél, az 5. 12-16mm között.
Zömében a 7. vedléssel érik el az ivarérettséget, de ellenpélda Clara, aki az 5. vedlésével (mint kiderült fiú és inkább Karcsi).
Luna 6. vedlés - lány, Brave 8. vedlés - lány, stb.

Szeretem őket!
Emlékszem mindnek minden vedlésére, háló- és tárnakészítésére, nehézségére és tündéri mozzanataira.
Lehet érte megkövezni hogy nem "kivágtam" a két nőstényt október végén legyengülve a hidegbe, mert úgy lett volna "helyes".
Úgy biztosan elpusztultak volna azok a picik is, amiket így gyönyörű felnőttként tudtam elengedni.
És kevesebbek lettünk volna hasznos információkkal is. Én legalábbis biztosan...